Énképünk kialakításában nagyon fontos szerepe van annak a szociális közegnek, amelyben élünk. A szülők, barátok, tanárok, ismerősök, egyszóval a számunkra fontos mások rólunk alkotott véleményei segítenek minket énképünk alakításában, tükröt tartva saját viselkedésünk számára. Ezt felismerve Marsh (1987) rámutatott arra, hogy az énkép nem értelmezhető és vizsgálható megfelelő módon anélkül, hogy figyelembe vennénk a referenciakeretek jelentőségét annak működésében. Azonos objektív tulajdonságok és teljesítmények eltérő énképhez vezethetnek annak megfelelően, hogy az egyén milyen referenciakeretet vesz alapul, amikor értékeli önmagát (Marsh, 1987).

Két hasonló képességekkel rendelkező tanuló például teljesen eltérően értékelheti magát, ha az egyikőjük egy kizárólag jó képességű gyerekekből álló osztályba jár, míg társa egy mérsékelten jó képességű osztályba. A szociális összehasonlításban szerepet játszó referenciakeret e hatását nevezi iskolai keretek között Marsh (1984) Nagy Hal, Kis Tó (Big Fish Little Pond) hatásnak. Ennek lényege, hogy a tanulók a saját teljesítményüket a társaik eredményeikhez viszonyítják, és a társas összehasonlítás során kialakult benyomást építik be énképükbe. Negatív Nagy Hal, Kis Tó hatásról akkor beszélünk, ha hasonló képességű tanulók negatívabb énképpel rendelkeznek, ha jobb képességű társaikhoz hasonlítják magukat, míg a Nagy Hal, Kis Tó Hatás pozitív, mikor ugyanezen tanulók énképe pozitív irányba fejlődik, ha saját teljesítményüket a rosszabb képességű tanulókéval mérik össze (Marsh, 1987). Bár a Nagy Hal, Kis Tó effektus hatását ez idáig csak a tanulási énképpel kapcsolatosan mutatták ki, feltételezhető, hogy más keretek között az énkép egyéb komponenseire is befolyással lehet.

Énkép és tanulás: Nemzetközi kutatási irányzatok és tendenciák - Szenczi Beáta

Tehát röviden összefoglalva, nem szól másról, hogy adott egy átlagos kvalitású sportoló, aki egy kicsit magasabb kvalitású csoportba kerül (tehát ő a legbénább a csoportban, egyébként meg átlagos a figura). No, ekkor emberünk önértékelése le fog csökkenni a béka segge alá, és lassan a teljesítményének is oda lesz. Szépen lassan nem azt a teljesítményt fogja hozni, amire képes, hanem saját képességei alá fog menni. Természetesen egy visszafelé is igaz. Tehát, ha van egy átlagos sportolónk, aki viszont egy gyengusz csapatba kerül, akkor a magáról alkotott kép az egekbe fog szökni (azaz elszáll, mint a győzelmi zászló). No de miért is fontos mindez? Vegyünk egy kezdő sportolót, aki bekerül az elitbe újoncként. No, akkor ő lesz az a bizonyos picurka halacska a nagy halak között. És előfordulhat, hogy könnyen elvész a tömegben, ha nem figyel arra milyen is az énképe, mit is tud valójában. Szóval számukra még fontosabb a visszajelzés, mint általában a játékosok számára. Edzőként érdemes az újoncok számára úgy visszajelezni, hogy abban benne legyen: Honnan indult, hová jutott (Gipsz Jakabkám, amikor hozzánk jöttél, még kapu közelbe sem jutottál, most meg már majdnem!) Mit csinált rosszul, de azzal együtt, hogy azt hogyan lehet kijavítani; és mit csinált jól. (Látom, már tudod vezetni a labdát, és ez tök jó. De a labda eldobását még gyakorolni kell. Az a gond, hogy nem ér célba... Legközelebb dobd erősebben, és sikerülni fog.) Merjünk dicsérni. Attól az átlag játékos nem fog elszállni (meg ha igen, akkor is bizonyított, hogy egy jó sportoló picit nárcisztikusabb :D )

forrás: sportpszicho.blog.hu

Tweet

Share

0