Néha lemaradunk kicsit, néha pedig vezetünk - közhelyes a dartsban. Ellenben mindkét szituációnak megvan a maga pszichológiája. Általában ugye (ugye?) a jobb játékos vezet. Ez tény.A legtöbb esetben, amikor a játékosok elérnek bizonyos pontig, a gyengébb játékos egyszer csak beletörődik a vereségbe. A partinak pedig itt van vége. Egyszerűen megállapítani, hogy ki van hátrányban, csupán a viselkedésről. Az ilyen játékos lógatja a fejét, görnyedten járkál, csóválja a fejét és gyakran magában zsörtölődik. Így viszont csak egy mentálisan gyenge ember játszik.

Nagyon fontos odafigyelni arra egy ilyen kedvezőtlen állásnál, hogy milyen a tekintetünk, a viselkedésünk. "Ha úgy nézel ki, mint egy vesztes, akkor az is leszel." Az ellenfél, pláne ha vezet, pont ezt várja. Szóval húzzuk ki magunkat, emeljük fel a fejünket és magabiztosan lépjünk a dobóvonalhoz. Ne törődjünk az aktuális állással. Úgy játsszunk, mint egy bajnok, függetlenül mindentől. Ha így teszünk, ezt az ellenfél is látni fogja és (amennyiben mentálisan kicsit gyengébb) elkezd töprengeni azon, hogy mitől vagyunk ilyen magabiztosak, amikor nem is mi vezetünk? És ezzel tálcán kínálja fel a lehetőséget. Ha arra tudjuk kényszeríteni az ellenfelünket, hogy kicsit többet járjon az agya, mint kéne, könnyen kibillenhet az egyensúlyából. Nem árt odafigyelni tehát a viselkedésünkre a meccsek alatt. Sokat segíthet a nehéz pillanatokban.

Természetesen ezt is gyakorolni kell. Kérjük meg egy barátunkat, hogy figyeljen játék közben minket és utána mondja el, hogy mit tapasztalt, hogyan viselkedtünk. A későbbiekben már mi is felismerjük, hogy a különböző viselkedésformáknak milyen hatásai vannak és képesek leszünk tudatosan használni őket.

forrás: ismeretlen

Tweet

Share

0