Szeretnél olyan meccs-szituációkat gyakorolni, amelyekben soha nem volt részed, hogy megelőzd a meglepetéseket? Szeretnéd megváltoztatni a dobástechnikádat, ám folyton visszatérsz a régi technikádhoz, amikor gyakorolsz? Ez csak két dolog, amit jobban tudsz kezelni, ha megtanulod használni a vizualizációs technikát.

A vizualizáció alapja egyszerűen hangzik: Ülj le egy kényelmes székbe, vagy feküdj le az ágyadba, vagy kanapéra, csukd be a szemed, és képzeld magad elé a helyzetet, amit gyakorolni szeretnél. Ennyi. Lehet, hogy most néhányan arra gondolnak, hogy ez csak humbug, vudu, de megbizonyosodhatsz róla, hogy nem az. És az is biztos, hogy minden sportcsillag, minden sportágban használta, és máig használja ezt a technikát. Természetesen a dolog trükkje az, hogy helyesen kell csinálni. Helyesen csinálni pedig azt jelenti, hogy körültekintően és intenzíven csinálni. Tegyük fel, problémáid vannak a duplák dobásával nálad jobb ellenfelek ellen. Valahányszor esélyed lenne, meglepődsz és elrontod. Adj magadnak egy kis időt vizualizálni. Csukd be a szemed, és képzeld el magad a dobóvonalnál. Próbáld meg olyan részletesen magad elé képzelni, amennyire csak képes vagy rá. Halld a tömeg csendes (vagy nem is annyira csendes) zaját. Apropó, színesben vagy fekete-fehérben képzelted el a helyzetet? Kapcsolj színesre, ha fekete-fehér volt! Érezd a dobókarod súlyát, érezd a nyilad a kezedben. Érzed a krétaporos levegőt a steel tábla körül? A minél több és aprólékosabb részlet, amit el tudsz képzelni fog leginkább előnyödre szolgálni ebből a magányos vizualizációs munkából.

És most képzeletben lépj előre, és öld meg a duplát. Megvan? Ha jól vizualizáltál, vizualizáció közben sem lesz egyszerű megdobnod, ha viszont vizualizáció közben mindig eltalálod a duplát, valószínűleg nem képzelted bele magad a helyzetbe eléggé valósághűen. Egy másik példa: Éppen azon dolgozol, hogy megváltoztasd a dodótechnikád. Emlékszel, mit éreztél az izmaidban, amikor először próbáltad az új dobást? Nem érzed még mindig azt a különös izomfeszülést, amit a rossz, régi stílusú dobásod okozott? Ez az az emlék, amit a különbségek kidolgozásához használhatsz a vizualizációban. A jó vizualizálók képesen képzeletben dobni, és közben ténylegesen "érezni" a dobásukat. Ha elképzeled az érzést, amikor a dartot rosszul vagy jól dobod el, vizualizálni tudod őket, elemezni a különbséget, és így sokkal gyakrabban, precízebben és kontrolláltabban leszel képes gyakorolni az igazi táblánál. Ez a nagy előnyöd, ha jó vizualizáló vagy: kontrollálni tudod magad és a reakcióid. Ha ismered a tökéletes dobás érzését, ezt elmélyítheted vizualizáció közben, és ez sokat fog segíteni annak reprodukálásában igazi meccs közben is. Ez a visszajelzés a fő előnye a vizualizációnak. És természetesen minél többször vizualizálsz, annál jobban képes leszel kontrollálni és használni ezt. A vizualizáció tulajdonképpen egy autogén tréning. Rendszeresen kell végezni, és a különböző szituációk és érzések száma közel végtelen. Íme néhány:

• A "rettegett ellenfél" problémája
• Nyomasztó helyzetek
• Problémák a dobótechnikával
• Idegesség
• Rossz játékfeltételek
• Felkészülés olyan ellenfél ellen, akit jól ismersz, és gyakran játszotok
• Felkészülés olyan ellenfél ellen, akit ismersz, de még nem játszottatok egymás ellen
• Ha lett egy kis szabadidőd gyakorolni, de nincs nálad dart vagy tábla
• A macskáktól való rettegés ellen (oh, bocsi, ez nem tartozik a darts-hoz ;-))

És végül valami teljesen (?) más dolog a mi kis dartsos univerzumunktól:

 urejevtol, a híres balett táncostól kérdezték egyszer, nem sajnálja-e, hogy nem láthatja saját csodálatos táncát, mire o azt válaszolta: "De hát én látom, ahogy táncolok!" Csak nem a vizualizációra gondolt??

forrás: sportpszicho.blog.hu

Tweet

Share

0