Békéscsabai Darts Világ néven útjára indítunk egy olyan sorozatot, ami egyedülálló lehet az országban. Nem PDC és WDF világbajnokokról fog szólni, nem 9 nyilas játékokról, nem a földöntúli képességekkel megáldott űrdartsosokról. Nem a hibátlan mozdulatot fogjuk oktatni és nem akarjuk megváltani vele a világot. Egyszerűen csak a saját környezetünkben lévő dartsosokat szeretnénk kicsit jobban bemutatni, hiszen járnak közöttünk olyan játékosok, akik a maguk nemében világklasszisok és példaképek lehetnek a feltörekvő ifjúságnak. 10-20 éves múlttal rendelkezhetnek már a darts világában, csak nem adatott meg számukra, hogy kiemelkedjenek vagy egyszerűen csak magáért a darts sport szépségéért repítik a nyilakat, nem vágynak felhajtásra. Jöjjenek hát saját - a szó pozitív értelmében - földhöz ragadt példaképeinknek, saját versenytársainknak, egyesületünk játékosainak és büszkeségeinek gondolatai a dartsról és magukról.

Első interjúalanyunk több alkalommal szerezte meg az egyesületünk „Év férfi játékosa” címét, hamar meghatározó játékosa lett klubunknak és a régiónknak. Eredményeiről és fejlődéséről bővebben az adatlapján olvashatunk, most jöjjön az interjú Komlódi Péterrel.

Miért a darts sportágat választottad? Szerinted miért szép sport a darts?

Igazából nem is magamnak választottam első körben, hanem a két fiamnak gondoltuk, hogy legyen otthon a falon egy darts tábla, így vettünk egyet. Laikusként természetesen softot :). Így kezdtem el foglalkozni a sportág alapjaival, hogyan kell feltenni a falra, hol legyen a dobóvonal, mik a játék alapvető szabályai és ahogy ezen információk után kutattam az interneten, rájöttem, hogy ez egy komplex sportág, létező egyesületekkel, regisztrált játékosokkal, dokumentált bajnokságokkal, mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban. Emellett természetesen magát a játékot is kipróbáltam és hihetetlenül magával ragadott. Maximálisan lekötött mind a játék mind a vele kapcsolatos információk beszerzése. És pont erre volt szükségem, egy olyan hobbira, ami teljes mértékben kizökkent a munkaköri gondjaimból, gondolataimból és otthon - a családi környezetből nem kiszakadva - napi rendszerességgel végezhető. De ez csak egy praktikussági szempont. Emellett kis idő elteltével megtapasztaltam, hogy a napi szintű gyakorlás látható fejlődést eredményez és ez még inkább a sportág felé fordított. Szimpatikus volt továbbá, hogy a dartsnak nincsenek szubjektív elemei, minden dobás értéke, eredménye pontosan mérhető, nincs olyan, hogy egy harmadik fél (pl. egy bíró) véleményétől, ítéletétől függ a teljesítményed. Teljesen független vagy az ellenfeledtől is. A te teljesítményedet csak az határozza meg, hogy te mit csinálsz a tábla előtt. Az is kellemes meglepetés volt, hogy - a többi általam megismert sportágtól eltérően - viszonylag kis anyagi befektetéssel a világ élvonala által is használt sport eszközökkel (tábla, nyíl) is rendelkezhetsz. Emellett az is tetszett, hogy a versenyzés szempontjából negyven-ötven évesen sem kell elkülönülni az országos mezőnytől (pl. senior korosztály, vagy ilyesmi), hanem teljes eséllyel állhatsz a vonalhoz a darts-társadalom teljes keresztmetszete ellen.

Esetleg sportolsz még mellette mást is?

Világ életemben sportoltam valamit (úszás, vizilabda, tenisz, küzdősport, fallabda). Az erőteljes fizikai igénybe vétellel járó sportolással a darts kezdetekor felhagytam (ez az akkor már közel egy évtizede művelt fallabda volt). A darts mellett az általános fizikai erőnlétem, állóképességem fenntartása érdekében rendszeresen végzek kisebb erőnléti gyakorlatokat (húzódzkodás, fekvőtámasz, súlyzózás, felülés, futópad).

"A kezdetek kezdetén, egy korai tótkomlósi Magyar Darts Liga verseny"

Mivel foglalkozol a magánéletben?

Mérnök-közdazdász vagyok, a pénzügyi szférában dolgozom.

Milyen céljaid vannak a dartsban rövid, közép és hosszú távon?

Alapvető célom mindhárom idősíkon az, hogy folyamatosan és a lehető legintenzívebben fejlődjek. Azt, hogy az adott időtávokon milyen eredményeket, célokat érhetek el, az határozza meg, hogy ez a fejlődés milyen ütemben történik. Nyilván, ha kellően hosszú, pl. 40 éves, töretlen fejlődéssel jellemezhető időtáv állna rendelkezésemre, akkor azt a választ adnám, hogy szeretnék PDC világbajnok, Premier league és Grand Slam győztes lenni (sőt, mindezek tetejébe megnyerni a Magyar Darts Liga Kupa délkelet-magyarországi sorozatát is J). Mivel viszont a rendelkezésemre álló időtáv véges, így a feljődés intenzitása válik kulcs kérdéssé, abban, hogy milyen eredményekig juthatok el. Ezt azért tartottam fontosnak tisztázni, mert, aki pl.20 évesen kezdi ezt a sportot, értelemszerűen csekélyebb intenzitású fejlődéssel – ezzel együtt kevesebb energia befektetetéssel - „messzebbre” juthat, mint pl. én, aki 42 évesen kezdtem el. Jelenleg az 50. életévemet taposom, így nagy eredményeket, díjakat nem tűznék ki célként magam elé, de mindenképp szeretnék egy olyan képességbeli szintet elérni, amely minden hazai versenyen a "számolni kell vele is" kategóriába sorol, mégha nem is a legesélyesebbek között. Talán ezt a "pozíciót" a régióm tekintetében már sikerült elérnem.

Azért konkrét eredményre vonatkozó vágyam is van: szeretnék egyszer egy országos szintű versenyen (pl. a nemzeti fordulók egyikén) dobogón végezni. Persze ez még objektív okokból is várat magára, mivel nemigen veszek részt rajtuk J.

Miért jó BDSE játékosnak lenni, ha jó egyáltalán?

Természetes jó a csabai klub tagjának, játékosának lenni és ezt nem csak az alelnöki pozícióm mondatja velem, hanem valóban így érzem, így gondolom. Én személy szerint pár hónappal a  megalakulását követően csatlakoztam a klubhoz és kevesen tudják, hogy a kezdeti időszakban rögtön egy válságos helyzetbe kerültünk a csekély taglétszámból fakadó szegényes anyagi helyzet okán. Felvetődött a klub megszüntetésének alternatívája is, de velem együtt pár ember inkább a túlélésre irányuló nehezebb utat választotta. Szakmámból, végzettségemből fakadóan nyilván nekem jutott a válságkezelő szerepkör ….. J. Tény, hogy volt egy nehéz évünk, de mi sem bizonyította jobban azt, hogy megérte a megszűnés elkerülése érdekében tett erőfeszítéseket megtenni, mint az a tény – és ez már a jelenlegi vezetőség, ezen belül kiemelten Filyó Tibor érdeme -, hogy mára jelentős tag- és versenyző létszámú, a nemzeti első osztályba feljutni és éveken át ott megkapaszkodni (majd kiesni L) képes, tekintélyes utánpótlás neveléssel rendelkező klubbá váltunk. Úgy gondolom, hogy ennek megfelelően kíváló, baráti hangulat, egészséges versenyszellem uralkodik a klubban, anyagi nehézségeink közel sincsenek, így minden tárgyi, technikai és hangulati feltétel adott tagjaink részére a folyamatos képességbeli fejlődéshez, valamint a rendezvényeinken a kikapcsolódáshoz, versenyeinken az eredményes szerepléshez. A szakmai feltételek is biztosítottak, hiszen számos nagy gyakorlattal rendelkező, segítőkész játékosunk mellett két, szakképesítéssel rendelkező darst edző is jelen van a klubunkban (ebből az egyik én volnék J).

Klubunk aktívan részt vesz a város különböző rendezvényein. Ilyen a sportág bemutató, amely több éve zajlik nyaranta több mint két hónapos megjelenéssel, gyermeknapi rendezvényen, különböző munkáltatók által a munkavállalók részére szervezett rendezvényeken stb, amely komoly teret ad számunkra a sportág népszerűsítésére.

Emellett Szarvason megalakult klubunk kihelyezett tagozata, amely még szélesebb körű jelenlétet, elérhetőséget biztosít számunkra, sőt hasonló kapcsoltot tervezünk megyénk más városában is.

Ma már több mobil állvány áll klubunk rendelkezésére, lehetővé téve, hogy több helyszínen is megjelenhessünk, akár versenyrendezési, akár promóciós céllal.

"A 2012-es évadzáró rendezvényünkön"

Hogyan készülsz fel egy versenyre, teszel-e különbséget a különböző versenyekre való felkészülések között (Magyar Darts Liga, nemzeti, nyílt versenyek, stb…)?

Igen is, meg nem is.

Igen, mert próbálom kerülni az aznapi nagyobb idegi terhelést, fizikai megerőltetést, igyekszem kellően pihenten tartani magam, próbálok elegendő mennyiségű alvást is biztosítani magam számára, illetve számtalan kisebb, önismereten alapuló praktikát vetek be (pl. táplálkozás, mentális felkészülés, stb.).

Nem, mert igaz, hogy megfigyeltem, hogy a jó formát leginkább úgy biztosíthatom magam számára ha napokkal a verseny előtt rengeteget gyakorlok, viszont a verseny előtti egy-két napon csak laza, kis idejű dobálást végzek, mintegy rápihenve a versenyre, de ezt a módszert nem alkalmazom, azaz az előző napi edzést nem áldozom be a jó szereplés érdekében, mivel a hosszútávú fejlődést ennél fontosabbnak tartom, így inkább annyit gyakorlok, amennyit csak az időm engedi, akár a verseny napján is.

A dartson túl milyen hobbid van?

Szivesen horgászom, ezirányban a kisebbeik fiam is erősen ösztökél J

Mit kaptál a dartstól eddig?

Barátokat, tőlük megbecsülést és magamtól önbecsülést, tőlük bizalmat és magamtól önbizalmat – persze ehhez befektetni is szükséges J (itt elsősorban időre, energiára gondolok)

"Úton az I. osztályú csapatbajnoki tagság felé"

Ki(k) az(ok) a játékos(ok), akik ellen szeretsz - vagy éppen nehezen tudsz – játszani?

Itt konkrét személyek megemlítését kerülném. Szeretek: pozitív beállítottságú és mind a darts, mind pedig az aktuális ellenfél iránt alázatot és tiszteletet érző, tanusító játékosokkal a dobóvonalhoz állni. Nem szeretek játszani a gyenge teljesítménye miatt hisztiző, vagy a mérkőzést végig társalgó (folyamaton beszél hozzád akár ő dob, akár te) játékossal, illetve nehéz tolerálnom a kifejezetten lassan, körülményesen játszó ellenfeleket, de ez utóbbi az én gyengeségem, ehhez tudni kell alkalmazkodni.

Természetesen ezen jellemzők mentén jómagam mindent igyekszem elkövetni annak érdekében, hogy mások számára a szimpatikus ellenfelek táborba tartozzak. Legfeljebb egy kiadós vereség miatt nehezteljenek rám :).

Mi az erősséged és a fejlesztendőd?

Erősségemet nem a közvetlenül a dartshoz kötődő (pl. találati, ügyesség) képességeimben látom, hanem olyan általános képességekben, melyeknek már számtalanszor hasznát vettem az élet más területein is. Konkrétan abban, hogy kitartó és alázatos munkára vagyok képes, mely közép/hosszú távon garantálja a jó eredmények elérését, továbbá a magas szintű koncentráló, összpontosító képességemet említeném meg, amely már több veszni látszó mérkőzést fordított a javamra.

Fejlesztendő képességek: minden olyan készséget és képességet fejleszteni szándékozok, amely a dartsos fejlődésemhez hozzájárul. Jelenleg úgy gondolom, hogy túl nagy a teljesítmény különbség az otthoni, nyugodt körülmények között és a verenyszituációban mutatott játékom között, amit elsősorban annak tudok be, hogy kiélezett helyzetben eléggé esetlegesen, bizonytalanul, instabilan tartom az ujjaim között a nyilat, ennek megfelelően sokkal pontatlanabb dobást produkálok. Jelenleg ennek fejlesztésére fordítok kiemelt figyelmet.

Eddigi pályafutásod alatt melyik meccsedre emlékszel vissza a legszívesebben és miért?

Talán nem szokványos, hogy egy vereséggel végződő mérkőzés jut elsőként eszembe: egy „Szünet Open” döntő, melyet Bezzeg Nándi, akkori országos egyed uralkodó darts játékos elleni első mérkőzésem volt. Ekkor én úgy két, két és fél éve dartsoztam. A mezőny nagy része megvárta és végignézte a döntőt, és látva, hogy nem csak aszisztálni álltam oda a dobóvonalhoz Nándi valószínűsíthető győzelméhez, a Dávid-Góliát küzdelemben egyre érezhetőbben elkezdtek nekem szurkolni. De ez nem hangos buzdításban nyilvánult meg, hanem egyfajta feszült izgatottságban, szorongásban, amit sikeres dobásomat követően egy felszabadult sóhaj, sikertelen találat után pedig egy sajnálkozó morajlás tört meg. Éreztem, hogy a néző tábor együtt lélegzik, illetve teljes mértékben azonosul velem. Ez számomra felejthetetlen élmény volt, és rendkívül inspiráló is egyben. Ha figyelembe vesszük, hogy a jelenlévők közül többen akkor látták először Nándit "élőben " játszani és emellett a teremben tartózkodók körében igen nagy tisztelet övezte személyét, így különösen megtisztelő volt számomra a kialakult helyzet, a személyemet pártoló légkör. Mindez annyi teljesítmény többletet adott, hogy az első szettben döntő legig jutottam, amit igen csak kiegyenlített küzdelemben veszítettem el. A második szett is szoros küzdelmet hozott, de ez már az eredményben kevésbé tükröződött. 3:2, 3:1-re Nándi nyert. A győztes nyíl eldobását követően a kézfogásnál ő gratulált nekem hozzátéve, hogy "jól megizzasztottál". Ebben azért volt túlzás az ő részéről. Ehelyett például mondhatta volna, hogy átlag formájának csak töredékét tudta nyújtani - ami igaz is volt - és ezért alakult szorosan a mérkőzés, de ő nem ezt tette, hanem inkább az én teljesítményemet méltatta. Azóta is hálás vagyok a jó pedagógiai érzékéért, mert hosszú időre motívált az elismerésével. A döntő nézői pedig úgy vettek körül lelkes gratulációikkal, mintha én lennék a győztes . ..... és összességében annak is éreztem magam. Kezdő játékosként pont erre volt szükségem: a közönség szimpátiájának átélésére és egy top-játékos elismerésére. Mondanom sem kell mekkora támogatást, megerősítést jelentett mindez számomra.

"A nagy mérkőzés az  I. Chili Openen: Bezzeg - Komlódi"

Mi a kedvenc edzésmódszered? Hogyan kell elképzelni az edzésedet?

Nincsenek konkrét, következetesen ismétlődő edzés módszereim. Viszont alapelveim igen. Megrögzötten hiszek abban, hogy a koncentráltan, tudatosan elvégzett gyakorlatok, a minden egyes dobásra, mozdulatra külön odafigyelő, összpontosító edzések sokkal közelebb visznek céljaimhoz, mint a tudatosságot, figyelmet nélkülöző, rutinszerűen végzett hajigálások. Szerintem egy órányi koncentrált gyakorlás, többet ér, mint öt órányi hajigálás, miközben fejben nem vagy jelen és gondolataid máshol járnak. Ez utóbbi nem alkalmas a mozdulataid tökéletesítésére, viszont nagy valószínűséggel a hibás mozdulatok rögzítését, berögződését eredményezi.

Edzéseim során megpróbálom rajta tartani a dobómozdulatomat a - célzó szememtöl a célpontig tartó - függőleges síkon, és amire még nagyon odafigyelek az az, hogy maga a dobómozdulat a nyíl hátrahúzásával felvett kezdőponttól a karom teljes kinyújtásáig tartson, ki nem térve az említett függőleges síkból. Ezt egyébként a verseny izgalmai közepette sajnos eléggé nehezemre esik megvalósítani. (Pl . biztos már más is rajtakapta magát már azon, hogy egy-egy kritikus dobásnál visszafogta a mozdulatát, félúton megállítva a kezét.)  Másik meghatározó alapelvem az, hogy nem külön szektorok, tripla és dupla mezők eltalálását próbálom begyakorolni, hanem elsősorban arra törekszem, hogy egy adott pontra leadott dobás - az előbb vázolt mozdulat végrehajtásával - legyen pontos és tökéletes. Ha ezt a tábla egy pontjára vonatkozóan sikerül megvalósítani, akkor az már lehetővé teszi bármely más célpont eltalálását a tábla felületén. Ha mégsem, akkor nagy valószínűséggel magának a dobómozdulatnak a begyakorlása valójában mégsem egy adott pontra irányultan, hanem szektor specifikusan történt, így nem egyforma mozdulattal dobunk lefelé /felfelé vagy jobbra /balra. (Ez így nem tudom, hogy érthető -e, de írásban eltekintenék ennek a részletes kifejtésétől.) Persze az sem kizárt, hogy csak én gondolom "túl" ezt az egészet, és minden ehhez hasonló agyalás helyett csak egyszerűen oda kell állni a tábla elé és addig hajigálni, amíg csak fel bírod emelni a kezed. Azt el tudom képzelni, hogy valaki így is lehet jó játékos, de a legjobb aligha.

A magam részéről hétköznap esténként sajnos szellemileg eléggé fáradtan tudok a táblához állni, ezért a fentiekben kiemelt tudatos gyakorlást kifejezetten komoly erőfeszítése mellett tudom csak megvalósítani, hétvégén ebből a szempontból kedvezőbb a helyzet. Igyekszem minden nap tábla elé állni, erre a célra elég optimális módon van egy – a ház többi helyiségétől – külön eső szobám, persze egy négy fős családban nem lehet hosszan „elkülönülten” gyakorolni, de épp ezért is optimális sportág ez számomra, mert gyakorlás/edzés közben nem kell kiszakadni a családi életből. Úgy gondolom, hogy ha egy negyed órát/húsz percet tudok egyfolytában dobálni akkor az már előre mutató, a fejlődés szempontjából hasznos lehet. Összességében pedig a napi egy órányi gyakorlásra törekszem, amit ha esténként több részletben is, de nagyjából sikerül realizálnom.

Mit gondolsz, mi a dartsos legnagyobb ellensége és miért?

Egyértelműen önmaga. Önmaga lehet a legnagyobb ellensége, de nagyon fontos hozzátenni, hogy a legnagyobb szövetségese is. Ez csak magán a játékoson múlik, azon, hogy mit tesz céljainak megvalósítása érdekében és egyáltalán hogyan viszonyul a sportághoz, hogyan gondolkodik.

Mit tesz az edzésein: mennyiségileg és minőségileg elvégzi-e a fejlődéséhez szükséges munkát, mindent megtesz-e annak érdekében, hogy optimálisan fejlődjön, megfelelő hozzáállással végzi-e el a gyakorlatait.

Hogyan versenyez: megfelelő mentális állapotban, koncentráltan, hideg fejjel játszik-e, megfelelően fókuszál-e az adott feladatra, ki tudja-e záni a zavaró tényezőket, negatív gondolatok helyett sikerül-e pozitívakat birtokolnia.

Mit tesz a hétköznapokban: mentálisan, fizikailag karban tartja-e magát, meg tudja-e teremteni a belső nyugalmát, fel tudja-e kellően dolgozni a mindennapok feladtait, elkerülhetetlen konfliktusait, megfelelően kezeli, ápolja-e a magán és hivatalos emberi kapcsolatait ….. stb.

Úgy gondolom összefoglalóan ezen tényezők határozzák meg, hogy a darts játékos önmaga ellenségévé, vagy ellenkezőleg: legnagyobb szövetségesévé, segítőjévé válik-e. 

Tweet

Share

0